mariklaci blogja

Egy ilyen levélhez nem hiszem, hogy nekem még bármit is hozzá kellene fűznöm.

 

Szeretettel köszöntelek kedves Laci!
Azt a napot amelyiken én elkezdtem már elég jó ideje, hogy kijelöltem és nem mások tanácsára hanem a tiédre.
Régebben olvastam írásaidat és miután mindent felfogtam belőlük a következő eredményeket értem el általad:

Tudom, látom, hogy napi szinten ér ezer, és ezer külső inger. Ezt olvasd el, ezt nézd meg, itt a megoldás, ez az ami működni fog, stb.

Néha azt sem tudod, hogy melyikkel kezd, és melyikkel fejezd be.

Íme néhány apró, de jó tanács.

Még mindig nem érted, hogy nem fontos, hogy 20-30, vagy 60 éves vagy.

Az se fontos, hogy mióta hordozod magadban ezt a rohadék pánikot.

Amikor leveleket kapok, élménybeszámolókat, akkor a küldőnél soha nincs odaírva, hogy hány éves. Nem is fontos. Az már viszont igan, hogy az illető akarja-e újra élni a életét, vagy beleszarik már az egészbe. Itt van egy levél, és hiszem, hogy sokan sírni fognak azután, ahogy elolvassák. Olvasd el Te is, és meríts belőle. Aztán visszajövök.

Kedves Laci!

Hiszem, vallom, és ha kell kiállok amellett, hogy a pánikbetegséged megoldását, a pánikod kulcsát nem a múltadban kell keresni.

• Volt olyan, aki részletesen leírt mindent. Hogy keseríti meg a mindennapjait az állandó roham, ami már átcsapott depresszióba.
• Olyan is akadt, aki részben már megtalálta a fogást, de még mindig van valami, amit nem sikerült leküzdenie.
• Van olyan is, aki jegyzetel, és elküldi, hogy halad a feladatokkal.
• És persze van, akinek elege van abból, hogy néha nyers vagyok, és arra kér, hogy ne küldjek neki több levelet.

Ma egy különleges dologra kérlek.

Szinte mindenki megtapasztalta már, hogy milyen érzés fáradtan ébredni? Kivétel nélkül mindenki keresi az okát annak, hogy miért nem tud, vagy nem tudott elaludni akkor, amikor azt szerette volna.

Pár nappal ezelőtt egy régi ismerősömmel futottam össze.

A beszélgetésünk teljesen simán kezdődött, majd egyszer csak belefogott, és mint aki fel van húzva, dobálta a kérdéseit. Persze, hogy a pánik, a pánikbetegségem érdekelte.

Az egyik választ be sem fejeztem, és már kérdezte a következőt.

Úgy döntöttem, hogy beszámolok neked erről a riportszerű beszélgetésről. Íme:

Zsuzsa ugyan úgy kelt fel reggel, mint szokott. A nap erősen sütött, és úgy döntött, hogy ma a kávét, és az elmaradhatatlan cigit, a teraszon fogyassza el. Már 22 fok meleg volt, pedig még csak reggel fél 7 van.

A gyerekek még alszanak, és ma hagyom még őket egy kicsit szunyókálni – jártak a gondolatok a fejében.

Mélyeket szívott a cigarettájából, és élvezte a reggeli nap erős sugarait. Becsukott szemmel engedte, hogy áthatoljanak a kissé ráncos arcbőrén.

Szia !

Véleményem szerint az egyik legnagyobb dolog a világon a gumi feltalálása volt. Az, hogy döcögés mentesen tudunk közlekedni, hogy szükség esetén meg tudunk állni, mind mind csodás dolog.

Az, hogy szükség esetén megvéd nemkívánatos esetektől, az meg csak hab a tortán.

Ma viszont egy új, eddig nem ismert oldaláról fogom bemutatni.